életbölcseség

Schopenhauer Életbölcseség című műve azt kutatja, miként tehető az emberi élet kellemessé és elviselhetővé a mindennapi tapasztalat szintjén. A szerző tudatosan eltávolodik saját metafizikai filozófiájának szigorától, hogy józan, ironikus és mégis vigasztaló útmutatást adjon mindazoknak, akik realistán szeretnének boldogulni. Már a bevezetés figyelmeztet az emberi balgaság állandóságára, a bölcsek és a többség örök ellentétére, s ezzel megadja a 19. századi életfilozófiai mű hangját. A könyv középpontjában az a gondolat áll, hogy a boldogság alapja nem a vagyon, a rang vagy a külső elismerés, hanem az egyéniség: a testi, lelki és szellemi alkat, az egészség, a derűs kedély és a belső gazdagság. Schopenhauer éles bírálattal fordul a vagyon hajszolása, az üres társasági élet és a látszatért folytatott küzdelem ellen, miközben a magány, a szellemi tartalom, a mértékletes élet és az önismeret értékét hangsúlyozza. Vizsgálja a derűs és borúlátó alkat különbségeit, a fájdalom és az unalom kettős uralmát, valamint a szabad idő méltó eltöltésének erkölcsi jelentőségét is. A mű végül a valódi és látszólagos dicsőség természetét, majd az életbölcsesség legfontosabb elvét tárja fel: nem az élvezet hajszolása, hanem a szenvedés csökkentése vezet a legemberibb élethez. Ez a kiadás teljes mértékben helyreállított, modern tipográfiával és egyedi borítótervezéssel.