Három Mester

Stefan Zweig Három mester című kötete Balzacot, Dickenset és Dosztojevszkijt nem pusztán irodalomtörténeti alakokként, hanem az európai regény három legnagyobb megteremtőjeként mutatja be. Az előszó a századforduló előtti Európa, a bécsi szellemi világ és Zweig kozmopolita, humanista pályájának hátterét is felidézi, hangsúlyozva, hogy számára az irodalom erkölcsi küldetés: az emberi lélek nemesítésének eszköze. A kötet nem rangsort állít, hanem három külön világot vizsgál: a társadalom, a család és az egyén kozmikus terei szerint működő regényírói lélektani modelleket. Különösen Dosztojevszkij portréja drámai: a száműzetés, a nélkülözés, a betegség és az idegenség közegéből emelkedik a nemzet költőjévé, végül a Puskin-ünnepség és halála után Oroszország lelki vezetőjévé. A kötethez kapcsolódó lírai és esszéisztikus részletek a szenvedésből fakadó méltóságot, a belső tisztaságot és a művészi ihlet rejtélyes erejét emelik ki. Ez a kiadás teljes mértékben helyreállított, modern tipográfiával és egyedi borítótervezéssel.